|
||||||||||
|
SZÜLÉSZETI ÉS SZAPORODÁSBIOLÓGIAI ISMERETEK KUTYATENYÉSZTŐKNEK
Sokak számára
unalmasan cseng: mesterséges termékenyítés… és már lapoznak is tovább.
"Mi újat tudnak nekem mondani, hiszen évek óta magam is alkalmazom?"
Mások számára egyenértekű a legrosszabbal, ami történhet tenyészetükben,
hiszen sohasem született belőle kölyök, és különben is: "az a kan
már sohasem fedez úgy, ha egyszer spermát vettek tőle"-állítják
magabiztosan. Érvek és ellenérvek, hiedelmek és tények egy olyan beavatkozással
kapcsolatban, melynek alkalmazása ma már kizárólagosságot nyert egyes
állatfajoknál, és humán viszonylatban pedig, gyermekek százai köszönhetik
létüket ennek a legrégebbi biotechnológiai módszernek, melynek neve:
mesterséges termékenyítés. Tényleg mi is a helyes? Mesterséges termékenyítés
vagy mesterséges megtermékenyítés? Tegyük hát helyére a kifejezéseket:
a mesterséges termékenyítés, ami az ember által végzett "beondózást"
jelenti, a helyesen használt fogalom a beavatkozásra. Hiszen nem biztos,
hogy meg is termékenyül az a petesejt tevékenységünk eredményeképpen.
A megtermékenyítés fogalma a sejtszinten végbemenő eseményekre értendő,
azt a történést nevezzük így, amikor a spermium behatol a petesejt burkába
és átadja genetikai állományát a petesejtnek, beindítva ezzel az osztódási
folyamatokat. Egy kis történelem... Amikor több mint 200 évvel ezelőtt, 1779-ben az olasz Lazzaro Spallanzani először vett spermát kutyától és azt mesterséges termékenyítésre használta, nem gondolhatta, hogy az általa sikeresen alkalmazott módszer majdnem két évszázadra a feledés homályába merül az említett fajnál. Bár a gazdasági haszonállatok esetében a mesterséges termékenyítés és a hozzá kapcsolódó spermavételi és tartósítási módszerek (spermahígítás, spermamélyhűtés) már a múlt század derekán (1940-50-es évek) bevezetésre kerültek a rutin állattenyésztésbe, a kutya esetében csak 1956-ban találunk leírást a módszer alkalmazásáról, miszerint Harrop angol állatorvos Angliából származó hígított-hűtött kutyaspermával termékenyített szukákat USÁ-ban, a Cornell Egyetemen. Az első spermakonzerválási kísérletek is Amerikából származnak és 1969-70-ben már sikeres termékenyítésekről is beszámoltak, vagyis megszülettek az első mélyhűtött spermából származó almok. A növekvő tenyésztői érdeklődés hatására megjelentek az első spermabankok és genetikai centrumok, melyek tevékenységi köre kiterjed a tenyészkanok andrológiai vizsgálatára, a sperma levételére, vizsgálatára, mélyhűtésére, tárolására, szállítására, a tenyészszukák ovuláció-diagnosztikájára, valamint az inszeminálások végrehajtására és azok regisztrálására. A magyar valóság... Magyarországon kb. a 80-as évek vége óta végeznek mesterséges termékenyítést kutyákon. Az elvégzett inszeminálások 99%-a friss, hígítatlan spermával történik, közvetlenül a spermavétel után, és az esetek 80%-ban a módszer alkalmazásának az oka, hogy a kan vagy a szuka nem hajlandó a párzásra. Tapasztalataink szerint a mesterséges termékenyítés a kutyatenyésztői társadalomban felemás megítélés alá esik, és gyakran azt csak végső megoldásként választják; így a szaporodásbiológiai szempontból "problémás esetek" nagy száma rontja a hazai vemhesülési statisztikát ( 55-60%), mely elmarad nemzetközi viszonylatban a friss spermával végzett inszeminálások fogamzási arányától (kb. 75-80%). A tenyésztői szervezetek tudomásunk szerint- se nem tiltották se nem szorgalmazták a mesterséges termékenyítés alkalmazását, és így a módszer állategészségügyi (járványügyi) és tenyésztési kontrolja egyaránt elmaradt, hiszen nem valósult meg a spermadonorok egyedi azonosítása mikrochip vagy DNS vizsgálat alkalmazásával, és kérdéses maradt inszeminálásból származó almok törzskönyvezése is. A szabályozatlan helyzet nem kedvezett a spermamélyhűtés és spermabankok kialakulásának sem, hiszen bizonytalan volt a spermadonor halála után a konzervált spermából születendő almok regisztrálása is. És ez bizony csak a kérdések és rendezésre váró problémák egy része. Csak összehasonlításul: ma az USÁ-ban és Kanadában szinte azonos arányban alkalmazzák a mesterséges termékenyítést, mint a természetes fedeztetést, és hozzávetőlegesen hasonló eredményességgel. Nagyon elterjedt a spermatranszport országon belül és országok között is. Európában köztudottan Skandinávia vezet e beavatkozás alkalmazásában és a mesterséges termékenyítésből származó almok regisztrálás is a legnagyobb gondossággal folyik. Kétségtelen, hogy ezek az országok az állategészségügyi korlátok miatt (karantén szabályok) tenyésztési szempontból kissé kirekesztett helyzetben lennének a mesterséges termékenyítés, spermatranszport és a spermamélyhűtés felkarolása nélkül. A kutyasperma tartós tárolása és a felhasználás módjai A spermakonzerválásnak
két formáját alkalmazhatjuk kutyasperma esetében: a folyékony-hűtött
és a mélyhűtött formában való tárolást. A kutyasperma viszonylag érzékeny
a környezet hőmérsékleti hatásaira, kezelése során óvni kell a "hideg-shock-tól",
és fontos a frakcionált sperma vétel alkalmazása, ami azt jelenti, hogy
az eltarthatóságot csökkentő prosztataváladék ne kerüljön a spermába.
A levétel után a kezeletlen, natív sperma kb. 12 h-ig életképes, de
rohamosan csökken a mozgó spermiumok aránya. A tartósítás céljából a
spermához speciális anyagokat kell hozzáadnunk. Ezeket nevezzük spermahígítóknak,
melyek alkalmazásával a sejtek életfunkciói hosszabb-rövidebb távon
megőrizhetőek. A hígítók izotóniás, izoozmotikus, jó pufferkapacitású,
tápláló és védő anyagokat tartalmaznak, és azonos hőmérsékleten a spermához
adagolva csökkentik a sejtek energiafelhasználását, és lelassítják ill.,
kiegyensúlyozzák a spermiumok anyagcsere folyamatait, ezáltal meghosszabbítják
a sejtek élettartamát. Mivel ezek a hígítók antibiotikumokat is tartalmaznak
felhasználhatók bizonyos nemi úton, spermával terjedő bakteriális fertőzések
átvitelének megakadályozására is.
A genetikai állomány megőrzését szolgáló biotechnológiai eljárások közül a leginkább elterjedt, és a közvetlen tenyésztési gyakorlatban is alkalmazott módszer a sperma mélyhűtése, tárolása ill. a mesterséges termékenyítéssel történő felhasználása. A spermamélyhűtés és a génbankok létrehozása óriási tenyésztési lehetőségeket rejt magában, hiszen megvalósulhat: " a genetikai anyag korlátlan
ideig történő megőrzése, és felhasználhatósága az állat ideiglenes távolléte,
betegség miatti fedezőképtelensége / terméketlensége vagy elhullása esetén. A kutyasperma mélyhűtés a
1960-as évek végén, 70-es évek elején kezdődött, kísérleti körülmények
között, elsősorban más állatfajok spermamélyhűtési technológiájának adoptálásával.
Bár napjainkra a mélyhűtési protokoll és a használatos spermahígítók összetétele
számos változtatáson esett át - figyelembe véve a kutyasperma faji sajátságait-
a sperma felolvasztás utáni minősége (élettartam, motilitás, morfológia)
és fertilitása (50-60%) elmarad más a állatfajoknál elért eredményektől,
de méginkább a friss spermával történő termékenyítések eredményeitől (75-80%).
A korábbi vizsgálatokból valószínűsíthetővé vált, hogy a gyengébb mélyhűthetőség
hátterében az ondósejtek extrém "hideg-shock érzékenysége" áll,
mely különösen a sejtmembrán sérüléseiben jelentkezik; valamint számottevő
egyedi különbözőség tapasztalható az egyes donorok spermájának mélyhűtési
toleranciájában is. A sejtek jelentős része (kb. 60%) morfológiai károsultnak
bizonyul a felolvasztás után, és bár ezek a spermiumok mozognak, mégis
a károsodott sejtmembrán miatt nem képesek a petesejt megtermékenyítésére.
Erre a beavatkozásra csakis tökéletes minőségű sperma használható fel
sikerrel. A mélyhűtésre történő előkészítés során a spermát 0,5 ml-es
csövecskékbe, un. műszalmákba töltik, majd meghatározott hűtési protokoll
szerint, folyékony nitrogén gőzzel -180 C-ra hűtik, végül -196 C-os folyékony
nitrogénben tárolják. Ezen a hőmérsékleten a sejtek gyakorlatilag korlátlan
ideig tárolhatók mindennemű károsodás nélkül. A mélyhűtött sperma felhasználása A sperma felhasználása mesterséges termékenyítéssel történik, mely során az ondót a szuka méhébe (intrauterinális termékenyítés) kell helyezni. A kutya anatómiai sajátságai miatt ez általában műtéti úton valósítható meg, illetve kis és középtestű fajtáknál lehetőség van a műtét nélküli, hüvelyen keresztüli méhbe történő inszeminálásra (Skandináv katéter ld.1. kép). Az intrauterinális termékenyítésre azért van szükség, mert a felolvasztás után a spermiumok élettartama kb. 12 óra és mozgásuk energiaháttere is korlátozott, ezért a lehető legközelebb kell őket juttatni a megtermékenyítés helyszínéhez, a petevezetőhöz. A rövid spermium élettartam miatt, igen fontos a szuka pontos, progeszteron-szint mérésen alapuló ciklusdiagnosztikáját elvégeztetni. A kutyasperma mélyhűtés korlátai és eredményességét befolyásoló tényezők A kutyaspermium igen érzékeny
a mélyhűtés/felolvasztás okozta káros hatásokra. A jelentős élettartam-
és fertilitás csökkenés komolyan korlátozza a felhasználás módjait és
lehetőségeit. A tenyészkan állomány spermája mélyhűthetőség szempontjából
nagyon heterogén (szelekciós tevékenység a sperma mélyhűthetőségére eddig
nem folyt). 2.kép.: A sebészi úton történő intrauterinális mesterséges termékenyítés mélyhűtött spermával. A sperma méhbe juttatása.
Az elmúlt évek statisztikai adatai a spermamélyhűtés vonatkozásában
|
||
|
|